Miből készül? Zsúptető, vesszőseprű, szalmazsák, sétapálca, csutkababa... lehet,
hogy a régmúlt tárgyainak tűnnek, de gondoljunk egy szép kenyereskosárra, egy
borospalackra parafadugóval, a kandalló mellett álló fáskosárra, vagy egy csinos
raffiatáskára, egy elegáns panamakalapra... a műanyagok és gyári termékek
sohasem tudnak győzedelmeskedni felettük. A természetes eredetű kézműves tárgyak
ma reneszánszukat élik, az ember valami ősi ösztönnel fordul újra feléjük.
Növény és ember találkozása nemcsak a konyhában mutat páratlan változatosságot!
A növényi eredetű kézműves termékek ugyanúgy megmutatják az emberi kreativitás
gazdagságát, a mesteri kézügyességet, valamint a növényvilág hihetetlen
diverzitását is. A sokféleség gyönyörködtet! Az jól ismert, hogy milyen sokféle
növényi terméket fogyaszt az emberiség, ám növény és ember találkozása nemcsak a
táplálkozás terén jelent páratlan változatosságot. A különböző céllal és
alapanyagból készült kézműves termékek ugyanúgy megmutatják nemcsak az emberi
kreativitás gazdagságát, hanem a növényvilág hihetetlen diverzitását is.
Valamikor, és maradványaiban még ma is, az ember rendkívül változatosan
használta a termesztett és a természetben fellelhető növényeket is, amikor
legfontosabb használati tárgyait készítette. Az élővilág, a növények ismerete, a
hagyományos ökológiai tudás, a gyakorlati tapasztalat és annak átadása az új
nemzedéknek a mindennapi élet fontos és szükséges része volt. Az ember
természeti környezetének adottságait felhasználva hozta létre és rendezte be
épített környezetét is. A néprajztudomány anyagi kultúrára vonatkozó ismeretének
egyik fontos forrása a mindennapi élet hagyományos tárgyainak vizsgálata. A népi
építkezés, a gazdálkodás és táplálkozás, a kézművesség, a népviselet és a népi
tárgykultúra is kezdetektől fogva a kutatások érdeklődésének központjában áll.
Az éghajlati, földrajzi és az ezzel járó vegetációbeli különbségek nyomán más és
más alapanyagot és sokszor más technikát használnak a tárgyak készítésére, de a
funkció és a praktikum sok azonosságot eredményez a különböző földrészeken
fellelhető kézműves termékek esetében. Az etnográfia tudománya a kultúra anyagi
objektumainak szerepét és készítési technológiáját vizsgálja. Könyvünk új
oldalról közelíti meg a tradicionális, mindennapi tárgyak bemutatását. Azt
vizsgáljuk, hogy az ember a környezetéhez való funkcionális alkalmazkodás
eredményeképpen, a célszerűséget előtérbe helyezve, milyen sokszínűen ragadja
meg az őt körülvevő természet kínálatát, milyen sokrétűen hasznosítja annak
adottságait, az életterében fellelhető növényeket. Vagyis a jól ismert, más
esetben egzotikus tárgyakon kívül azok alapanyaga, a növények is ugyanolyan nagy
hangsúlyt kapnak, hogy ezzel is bemutassuk a biológiai sokféleség néprajzot is
érintő oldalát. Munkánkban kevesebb hangsúly esik a faanyagokra, a fából ácsolt
vagy faragott tárgyakra, hisz ezeknek nagyon bőséges, kiváló erdészeti és
faipari szakemberek által írt irodalma van, és a Földön található megmunkálásra
alkalmas fafajok sokaságának tárgyalása szétfeszítené könyvünk keretét, és
aránytalanságot eredményezne, elterelve a hangsúlyt a növényi eredetű
alapanyagok sokféleségének gazdagságáról. A könyv szerkezete úgy épül fel, hogy
a növények részletes bemutatása egy-egy fejezet végére kerül, az olvasó számára
jól elkülönítve. A több fejezetben is előforduló növényekről természetesen csak
egy helyen található részletes leírás, ezt a többi fejezetben kis nyilakkal
jeleztük, és a növénynévmutató segítségével is könnyen megkereshető. Az egész
Földet átfogó hatalmas témakörön belül ez esetben a Kárpát-medencén és Európán
kívül elsősorban Ázsia tárgykultúráját vizsgáljuk. A fényképek egy része is ott
készült, de a saját tárgygyűjtemény, valamint a Nemzeti Botanikus Kert
szabadföldi és üvegházi, egyedülállóan gazdag élőnövény-gyűjteménye is fontos
alapja volt a tárgyak és a növények dokumentálásának. (Részlet a könyv
bevezetéséből)