Atilla, Árpád, Koppány. Napjaink három, sikerre ítélt történelmi regényének
főhőse. A trilógia alapján elfogulatlanul megállapíthatjuk: megszületett a
modern magyar történelmi regény. Napjaink három, sikerre ítélt történelmi
regénye. A trilógia alapján elfogulatlanul megállapíthatjuk: megszületett a
modern magyar történelmi regényíró: Cey-Bert Róbert Gyula.... ...Koppány, a
trilógia mostani kötetének főhőse is kilép a korábban ráerőltetett kicsit
sematikus mezből. Ettől kezdve már ő sem egyszerűen a Gézával, a későbbi Szent
István apjával szembenálló pogány lázadó, hanem az ősi tradíciókat megtestesítő,
gondolkodó vezér. Katonai tehetsége sikeresen épült rá a nélkülözhetetlen
hátteret jelentő, magasrendű tudatosságra, eszmei örökségre. Kezdettől fogva
mindmáig a nemzet, a család és a hit megtartó hármassága jelenti az ő számára is
azt, ami nélkül soha nem volt és a jelenkorban sincsen méltó vezetője népünknek.
Koppány érzi és tudja, hogy a hagyomány nem egyszerűen poros régmúlt, amit csak
időnként kell leemelni a polcról. Büszkén hivatkozik Atillára, joggal vállalja
magát az ő örökösének. Tőle kapott földet, sokoldalú tudást és mindenekelőtt
felelősséget. Ez vezérli a cselekedeteit, ez irányítja előrelátó nemzetközi
kapcsolatait is: őszinte barátság a horvátokkal, szövetség az úzokkal és a
besenyőkkel. Mindebben azonban már felsejlik a nagy nomád birodalom
létrehozásának a távlati terve, Keleten, egészen az Ordos ? a Sárga-folyó nagy
kanyarulata ? térségéig a hun utódnépek összefogásának a hatalmas koncepciója:
az Ősök Országának víziója, amelyben a sólyom népei összefognak a varjak és a
keselyűk népei ellen. Tulajdonképpen mindhárman, Atilla, Árpád és Koppány is
hatalmas nyugati diplomáciai viharok szenvedő, de egyáltalában nem passzív
hősei. Atilla korában a kor világbirodalmának, a Római Birodalomnak léte, aztán
kezdődő bomladozása jelentette a kor nagy problémáját. Árpád idejében a
megtelepedett magyarság megmaradása volt a ?lenni vagy nem lenni? hamleti
létkérdése. A nyugati államok nem akarták megtűrni maguk között ezt a Keletről
jött, félvad, félnomád törzsszövetséget a maga különleges nyelvével, különleges
viseletével, különleges hagyományaival. Aztán megkapták a méltó választ a
pozsonyi csatában Árpád seregeitől. Koppány ? akivel meglehetősen méltatlanul
bánt ezidáig a magyar történetírás ? úgyszintén hatalmas történelmi viharok
részese volt. A kor nagy kérdései: a lezüllött egyház harca a politikai
hatalomért, a Német-római Császárság mindenkit leigázni akaró hatalomvágya és
sötét diplomáciai játszmái mindkét oldalról próbálták bekeríteni, sőt térdre
kényszeríteni az európai beilleszkedés óriási feladatözönével küszködő
magyarságot. A bizalmatlanság kísérte már Géza fejedelmet is, mondván, hogy ő
csupán színleg vette fel a kereszténységet, de azért áldoz az ősi magyar
isteneknek is. Már ebből is kiderült, hogy a nyugati bizalmatlankodás jókora
tájékozatlanságra épült, hiszen a magyarság egyistenhite, az ehhez kapcsolódó
magasrendű etikai elvei igen erős párhuzamokat mutattak a kereszténységgel. A
trilógia harmadik kötetének egyik igen rokonszenves főhőse, Lothar püspök is
meglepve fedezte fel mindazokat az erkölcsi normákat, szokásokat és elvi
alapokat, amiket a gyakorlatban bizony nehezen lehetett elválasztani a kor
kereszténységétől. Ahogyan ő és Akkus főtáltos vitát folytatnak egymással, sőt
az nem volt vita, inkább egymást kiegészítő, Szent Ágoston tanításait sokban
meghaladó eszmecsere, a történelmi regény egyik kimagasló mozzanata. Koppány
kora egyik nagy, sőt talán legnagyobb kérdésének a kereszténység felvételét
tartotta. Megértette, hogy a megmaradás érdekében alkalmazkodni kell a
társadalmi környezethez. Ugyanakkor azt vallotta, hogy a kereszténység
felvételét nem erőszakkal és fegyverrel, hanem türelmes meggyőzéssel,
tanítással, valamint az ősi hit és a hagyományok tiszteletben tartásával kell
megvalósítani. Koppányt éppen ezért már nem valamiféle hatalmi törekvés, netán
szexuális vágyakozás kívánja az özvegy Sarolt ágyába vezetni, hanem az Ázsiából
örökölt levirátus megszokott és gyakorolt hagyománya: a család legidősebb
férfitagjának az a kötelezettsége, hogy köteles átvenni, örökölni a vezetés
nehéz feladatát, egyben a korábbi törzsfő, jelen esetben a elhunyt uralkodó
özvegyét. Sarolt egyébként meglehetősen ellenszenves vonásokkal felruházott
személye a történelmi regénynek, s bizony semmiféle szempontból sem kelhet
versenyre Koppány hitvesével, a sokoldalúságában is ragyogó Napsugárral. A
trilógia valamennyi főhősének közös jellemzője, hogy valamennyien gondolkodó,
mélyen töprengő személyek. Döntéseiket nem a pillanatnyi hangulatuk irányítja,
hanem az alaposan végigrágott, ezerszer megfontolt, a külső és a belső
tényezőket, az gyakorlati és az emberi szempontokat egyaránt mérlegelő
álláspont. Számos olyan kijelentésük van, ami napjaink magyarjai számára is
elgondolkodtató, mert a mi számunkra is cselekvési vezérfonalat jelenthetnek.
Így: ?az igazi barátságban nem az én, hanem a te az első?; ?nem a nyelv számít,
hanem az ősöktől örökölt szellem és lélek?; ?minden mondában az ősök üzenete
rejlik? és így tovább. Cey-Bert Róbert Gyula mesterien ért ahhoz, hogy tudja az
események mögöttes hátterét, a cselekedetek emberi motívumait is meggyőzően
bemutatni. Élő a történelmi regénye, élnek a szereplői, elevenek az események, s
hatásuk alól nem tudja kivonni magát az olvasó. Legyen éppen ezért a Koppány nem
csupán egyszerű és egyszeri olvasmány, hanem szolgálja az olvasó gazdagodását
történelmi és erkölcsi szempontból egyaránt. Őszintén kívánom, hogy gazdagodjék
általa minden leendő olvasó! Dr. Bárdi László egyetemi docens a Pécsi
Tudományegyetem Ázsia Központjának alapító igazgatója