Kit szerettem? Mit szerettem? ?Ötvenéves barátság fűzött Nemes Nagy Ágneshez.
Ott voltam vele betegségében az utolsó évben, hetekben, napokban, a halála
napján és óráján ? míg elvitték a lakásból, és valahogy mégsem ismertem fel,
hogy mi történik. A szellemi harcok közöttünk (előzőleg és akkor) elfedték a
nyilvánvalót. Filozófiai, emberi és halálküzdelmének problémáit megírta előre,
de erre csak a temetésen döbbentem rá, hallgatva a búcsúbeszédeket. Pedig
mondjuk, oktatjuk, tanuljuk, hogy mindenki saját halálát éli, teljes
személyiségét viszi halálába. De hogy egy nagy költő ennyire tudja előre, hogy
milyen gondokkal és hogyan végzi az életét ? megdöbbentő élmény számomra.? A
kötet írásai személyes hangvételű vallomások olyan feledhetetlen barátokról,
mint Nemes Nagy Ágnes, Vajda Júlia vagy Weöres Sándor, akik a rendkívül gazdag
életút meghatározó szereplői voltak. Polcz Alaine pátosz nélkül szól az emberi
találkozások ünnepi és színes pillanatairól egy kietlen korszak szürke
hétköznapjaiban. Visszatekint izgalmas élete meg-megcsillanó történéseire,
megosztja velünk tapasztalatait barátságról, ártatlan flörtről, bizakodásról,
nélkülözésről, tunéziai utazásról. Ismét tanulhatunk Polcz Alaine-től. Öregedni
tanít csendes, konok szeretettel. Megmutatja, hogyan válik örömtelivé az
időskor, amely az életnek éppoly értékes és természetes része, mint az ifjúság.
A sorsunkban való tevékeny jelenléttel érdemeljük ki az öregség szelíd
bölcsességét, ami kárpótol a múltba vesző ifjúságunkért.