Gyógyhatásait régóta ismerik. Használták afrodiziákumként, vizelethajtóként,
leheletfrissítőként, sőt dezodoráló szerként is. Ezek az antioxidánsok
megakadályozhatják a máj sejtek károsodását, védik a szervezetet a
méreganyagokkal szemben. A Földközi tenger térségéből származik. Magyarországon,
mint kerti dísznövényt ismerik. A fel nem nyílt virágfejeket zöldségként
fogyasztva már a görögök és a rómaiak is termesztették. Napjainkban már csak
kerti kultúrában található, főleg Franciaországban és Spanyolországban
termesztik. Az articsóka kétszer is terem, márciustól májusig és októbertől
decemberig szüretelhető. A növény igen gazdag ballasztanyagokban, káliumban,
foszforban, magnéziumban, vasban és B1-vitaminban. Tartalmaz fehérjét,
szénhidrátot, zsírt, nátriumot és kalciumot is, valamint A-, B2-, és C-vitamint.
100 grammban mindössze 55 kcal energia van Gyógyhatásait régóta ismerik.
Használták afrodiziákumként, vizelethajtóként, leheletfrissítőként, sőt
dezodoráló szerként is. Bizonyos dél-európai és egyéb országokban a
népgyógyászat szerves részét képezi - gyakran alkalmazott gyógynövény. Az
olaszok a levelét, a szárát és a gyökerét is használják. Népi gyógyítóik szerint
a növény levelei nyersen vagy forrázatként elkészítve vizelethajtó hatásúak, a
szárból forrázással készült 24 órás kivonat pedig reuma és köszvényes fájdalmak
enyhítésére alkalmas. A cinarin a fő hatóanyaga flavonoidokban gazdag. Ezek az
antioxidánsok megakadályozhatják a máj sejtek károsodását, védik a szervezetet a
méreganyagokkal szemben, és egészségmegőrző hatással bírnak. Az articsóka
inulint tartalmaz, vagyis egy olyan poliszacharidot, ami csak lassan bomlik le a
bélben és lassan szívódik fel. Ezért az articsóka segíthet az étkezések utáni
hirtelen vércukorszint-ingadozás megelőzésében. Ez különösen cukorbetegek
számára lehet hasznos. A modern fitoterápiában az articsóka friss leveleiből
készült préslé, illetve levélkivonat, és az articsóka kivonatait is tartalmazó
készítmények antibiotikus hatásúak. Cinarin, szilimarin tartalmának köszönhetően
májvédő funkciója van: enyhíti a méreganyagok okozta májrendellenességeket,
elősegíti a májsejtek regenerálódásának. A kutatók 1993-ban mutatták ki először,
hogy főbb hatásai közé tartozik az epe termelésének és normális összetételének
fenntartása, az epetermelés fokozása, és az epe hígabbá tétel. Elősegíti az
epeutak összehúzódását, az megszűnteti az epehólyag atóniás állapotát, az
epehólyag-gyulladást, az epehólyag rendszertelen összehúzódását, és az
epebántalmakra visszavezethető emésztési panaszokat. A vér zsírtartalmát is
csökkenti, ami gyógyír a kórosan megnövekedtet zsírtartalomra, ezért
alkalmazható a kóros elhízás kezelésében is. Vizelethajtó, és só-ürítést fokozó
hatása is van. Mindemellett a reumás folyamatok kezelésében, érelmeszesedés
ellen is alkalmazzák.