A könyv Regőczi István atyának az Isten, haza és család szolgálatában leélt
életének nehéz, de csodálatos és követésre késztetô története. A könyvet kézbe
vevő olvasó annak a vándorembernek önéletrajzában gyönyörködhet, akinek ? mint
általában a vándoroknak ? bőven volt része az élet különféle
megpróbáltatásaiban, de felemelő örömeiben is. Ifjúkorában az apostolok lován
jutott el Belgiumba, ahol gyermekként rövidebb ideig már tartózkodott, hogy
Krisztus hívásának engedve szemináriumba lépjen, majd pappá szenteltesse magát.
Első miséjét követően hazatért. Mindenütt, ahol megtelepedett, első dolga volt
templom vagy kápolna építése, hogy híveivel együtt a közöttünk lakó Krisztusból
meríthessen erőt. Az örökmécses hét helyen történt meggyújtása után vagy azzal
párhuzamosan több helyen árvaházat is létesített. Hogy a rászorulókat a
legszükségesebbekkel elláthassa, naponta nemegyszer 50-60 kilométert biciklizett
és koldult, viselve a kenyér helyett kapott megaláztatásokat. A hálaadás és a
köszönetet mondani tudás István atya lelkületének egyik legjellemzőbb vonása.
Szüntelenül hálát mond Istennek az általa nevelt 10 papért, a 7 templomért, a
300 igaz emberré formált árváért, a flamand nyelven írt és Belgiumban hatalmas
sikert ért 5 könyvéért, a Krisztusért viselt bilincsekért, hálát mindenért.
Hálaimájához mi is csatlakozunk, és megköszönjük Istennek, hogy ilyen nagyszerű
embert és papot adott egyházunknak és magyar népünknek.