Aki szereti Karinthyt, tudja jól: költőnek is nagy volt, Különös, szabálytalan,
besorolhatatlan, mint minden műfajában. Ötlet-telitalálatai itt a paradoxonszerű
végleges megfogalmazásokban villannak: némelyikük ? az Előszó kétsoros tömör ars
poeticája vagy a ?Strungle for life? zárórímének hősi-etikus tilalma ? annyi más
karinthyádához hasonlóan, szállóigeként vonult be a köztudatba. Van olyan verse,
amelyben látomás hegyesedik végül önmagát is ? mint a Judik Etelt gyászoló
Halott ?, amelyben az ötlet tágul rettentő vízióvá. Jelezve egyúttal azt is,
hogy Karinthy hiába érzi az Arany János ?Nagyon fáj! Nem megy!?-ét, ötleteinek
gyötrő szikrázása sosem tud megszűnni. A szinte még gyerekfővel írt Vérmező,
795. május csillogó szenvedélyessége hamarosan kiszorul Karinthy lírájából;a
gördülékeny pátoszt csak az ígéretes korszak és az ígéretes életkor
egybefonódása lobbanthatta ki ? ez teszi a verset a magyar líra egyik legszebb
zsengéjévé. Az első verseskötet publikálását (Nem mondhatom el senkinek, 1930)
megelőző húsz év számra kicsiny verstermése az egész Karinthy-oeuvre műfaji és
hangulati változatosságát tükrözi: a vékony kötetben versnovellák
vershumoreszkkel, verskiáltvánnyal váltakoznak. Élete utolsó éveiben az alig
negyvenöt éves Karinthy váratlanul gazdag öregkori lírát teremt. A magyar
költészet ez idő tájt lezajló korszakváltásával együtt haladva, de a maga külön
útján, köznapi hangú, elbeszélő jellegű verseket ír, kényelmes, lazán ritmizált,
hosszú sorokban. Ezeknek a látszólag kedélyesen beszélgető költeményeknek szinte
az egyetlen témájuk a halál. A szűkölő halálfélelem. Az elszámolás a teljesített
és nem teljesített feladatokkal. Számvetés a pályatársakkal meg az új
nemzedékekkel, akiket már új eszmék vezetnek, gőzök bódítanak, és ki tudja,
érdekli-e őket, amit az öreg író ?kiárusít?. És végül leszámolás a korral,
amelynek az ifjúkori reményeket megcsúfoló iszonyata nagyon is a korhoz tapadó
közege a halálfélelem kortalan emberi szorongásának. Kései verseinek
kötetkiadását ? igazolva a versek sugallta előérzetet ? Karinthy már nem érte
meg. Az Üzenet a palackban nem sokkal a halála után, 1938-ban jelent meg.
Kötetünk anyagát néhány, az eddigi gyűjteményekben nem olvasható vers, sanzon
teszi teljesebbé.