A nagysikerű Állati elmék után Merle ismét az ember és állat, az ember és a
csimpánz kapcsolatának utópisztikus megközelítését választja témául. A regény fő
kérdése: meddig lehet egy csimpánzt emberként nevelni, hol a határ ember és
majom között, de lappangva felmerül még az is, hogyan vált az ember
magasabbrendű lénnyé, mi ebben a folyamatban a szerepe a beszélt nyelvnek és a
munkának. Egy antropológus, aki egy kis faluban él francia feleségével, az
állatorvos rábeszélésére belekezd egy csimpánznevelő programba. A csimpánzbébit
születésétől gyermekükként nevelik és megtanítják kommunikálni az angol nyelv és
a némák által használatos kézjelek segítségével. A kis csimpánz gyorsan
beilleszkedik a családba, de legjobban a házvezetőnő szinte egyidős unokahúgához
vonzódik. A két ?gyerek? gyorsan megkedveli egymást, kezdetben szinte
elválaszthatatlanok. A törés a kis csimpánz ötéves kora körül következik be,
amikor szembekerül tükörképével, rájön, hogy csúnyább, mint más emberek? Merle
sodróan izgalmas regényében az emberi létezés morális és természetfilozófiai
alapkérdésére keresi a választ egyszerre szórakoztatva és elgondolkodtatva
olvasóit.