Sepp Weinbach, azaz becsületes nevén Borpataky Jóska, a baranyai sváb fiú a
harmincas években tanulni megy Németországba, és a boldogulás reménye, illetve
egy szerelem ott is marasztalja. A fiatalember, aki hisz a náci propaganda
hangzatos ígéreteinek, belép a Wehrmachtba. Francia tolmácsként ott van a
Párizsba bevonuló német tisztek között is. A francia fővárosban beleszeret
szállásadója lányába, a dacos és büszke Cécile-be, ám szerelmük nem teljesedhet
be, mert Seppet átvezényelik a keleti frontra, ahol aztán megjárja a
sztálingrádi csata poklát. A háború maradandó sérüléseket hagy a testén és a
lelkén egyaránt, de legalább életben marad. Már úgy tűnik, hogy végre megleli a
nyugalmat és békét bajorországi kis szőlőbirtokán, amikor egy napon felkeresi
egy hivatalnok azzal a hírrel, hogy Cécile-nek a háború alatt gyermeke
született, akinek állítólag ő az apja. A kislányt azonban mint törvénytelen,
német gyereket árvaházba adták. Sepp meghozza élete talán legnehezebb döntését:
örökbe fogadja a kis árvát. Ő Rose, a különleges, türkizkék szemű, vadóc, de
szeretetre éhes kislány. Fábián Janka sok szálon futó, szerteágazó, fordulatos
családregényében a második világháború alatti és utáni Európa ellentmondásos,
drámai történelmét idézi meg. A boldogság kék madarát kergető, esendő, mégis
tiszteletre és szeretetre méltó hősei arra tanítanak, hogy mindig újra lehet és
újra kell kezdeni az életet, és sosem szabad feladni.