Azt szokták mondani, hogy nem kellenek a receptek. Nem működnek. És tényleg nem
kellenek. Ebben a könyvben receptek is vannak mikor mit csinálj, és főleg mit ne
csinálj , és működnek! Igazolom. De azért, ami a legfontosabb: attól még, hogy
szülő vagy, maradj önmagad! Légy kongruens, hiteles. Éld a saját életedet (is).
Olvasd el ezt a könyvet: sok mindent megtudsz és jól fogsz szórakozni! (Ettől a
gyerekeddel is kedvesebb leszel.) Vekerdy Tamás Szél Dávid család- és
párkapcsolati problémákkal foglalkozó szakpszichológus. És iskolapszichológus.
De mindenekelőtt apa. Két éve írja Apapara című blogját, amelyben egyszerre van
jelen szülőként, férfiként és szakemberként. No meg gondolkodó emberként, aki
nem hagyja szó nélkül a társadalom álszentségeit vagy épp a szülőséggel
kapcsolatos elvárások némelyikének veszélyes idiotizmusát sem. Írásai
szellemesek, elgondolkodtatóak és, ami nem kevésbé fontos, frenetikusan
férfiasak. Szél Dávid ugyanis olyan nézőpontból az apa (vagy az apaság
felelősségével küzdő csetlő-botló férfi nézőpontjából) járja körbe a
gyereknevelés számos örömét, nyűgét-nyavalyáját, amellyel viszonylag ritkán
találkozunk. Legalábbis gyereknevelési könyvben. A fiam erősnek, bátornak,
magasnak, vékonynak, ügyesnek, okosnak, viccesnek gondol. Azt hiszi, rengeteg
hajam van, biztos benne, hogy bárhonnan egy pillanat alatt odaérek hozzá, és
persze bármilyen távolságból hallom is, amit mond. Meg van győződve arról, hogy
remek kézügyességgel vagyok megáldva, s ennek köszönhetően nemcsak szépen és
kreatívan rajzolok, hanem bármit össze is szerelek, meg is építek. A fiam
szemében Superman vagyok De mi van, ha kiderül az igazság? Mi van, ha rájön,
hogy gyenge, gyáva, alacsony, nem kövér, de azért vékony se, viszont csomó
mindenben ügyetlen, nem is kifejezetten okos, és nem is mindig vicces vagyok?
Hajam is egyre kevesebb, lassabb vagyok, mint a fény, de még a hangot sem érem
utol gyalog. Mi van, ha észreveszi, hogy egyáltalán nem tudok sem rajzolni, sem
pedig szerelni? Akkor oda az apakép?