Pi Patel különös fiú. Egyesek szerint (közéjük tartoznak a szülei is) bogaras.
Tizenhat évesen elhatározza, hogy nemcsak hindu akar lenni (születésénél fogva
az), hanem keresztény és moszlim is. És keresztül is viszi az akaratát: nemcsak
hogy megkeresztelkedik, de beszerez egy imaszőnyeget is. Hősünknek már a neve is
furcsa: keresztnevét - Piscine Molitor - egy párizsi uszodáról kapta.
Iskolatársai persze Pisisnek csúfolják, mire ő lerövidíti a nevét, és a
gyengébbek kedvéért felírja a táblára: ?=3,14. Az is furcsa, hogy egy
állatkertben lakik Pondicherry városában, amelynek apja a tulajdonosa és
vezetője. És éppen itt kezdődnek a bajok: az állatkert nem jövedelmező - a
család úgy dönt, hogy eladja az állományt, s átköltöznek Kanadába. Az
Észak-Amerikába szánt példányok egy része velük utazik a Cimcum nevű teherhajón.
A hajó egy éjszaka valahol a Csendes-óceán kellős közepén elsüllyed. Az egyetlen
túlélő Pi Patel - valamint egy mentőcsónak-rakományra való állat: egy zebra, egy
orangután, egy hiéna - és egy bengáli tigris! Kezdetét veszi a jámbor, vallásos
és vegetáriánus Pi több mint kétszáz napos hányódása a végtelen vizeken. Vajon
mennyi és miféle leleményességre van szükség ahhoz, hogy egy kamasz gyerek meg
egy két és fél mázsás tigris kialakítson valamiféle békés egymás mellett élést?
S ha ez sikerül is, honnan és hogyan szereznek ételt-italt ilyen hosszú időn át?
Egyáltalán: mivel telhet ilyen hosszú idő a végtelen, de korántsem kihalt
tengeren? Milyen kalandok, milyen élmények várnak rájuk? Meg lehet-e úszni ép
ésszel az ilyesmit? A Spanyolországban született, Kanadában élő Yann Martel egy
csapásra világhírű lett ezzel a lebilincselően izgalmas és fájdalmasan szép
könyvvel. Megkapta érte a Booker-díjat, rengeteg nyelvre lefordították, és
állandó szereplője a bestsellerlistáknak. Akik azt hiszik, hogy a regény
meghalt, olvassák Yann Martelt - megdöbbenéssel, gyönyörűséggel és hálával.
Alberto Manguel Ez a fantasztikus út Az öreg halász és a tenger-t idézi, Amado
és García Márquez mágikus realizmusát meg a Beckett-féle abszurdot... Yann
Martel nagyszerű munkát végzett. Globe and Mail Martel úgy ír, mint egy
együttérzőbb Paul Auster. Times Literary Supplement Martel káprázatosan tudja
kifejezésre juttatni az eddig kifejezhetetlent. Mail on Sunday Italo Calvinóra
emlékeztet. Independent on Sunday