Mint a felszabadítók Véletlenül, egészen ártatlanul indult a dolog. Évekkel
ezelőtt újvidéki lakásomba beállított egy nagydarab asztalosmester, hasznos és
szakszerű munkát végzett az ajtók, ablakok és bútorok körül, a jól végzett munka
után, amint az illik, leültünk sörözni és beszélgetni. Elmondott nekem egy
történetet, írtam erről egy novellát, egészen jól sikerült, az asztalos a leírt
szövegben igen életrevalónak bizonyult, és a valóságban is. Egyre gyakrabban
járt el hozzánk, egyre többet mesélt magáról meglepő őszinteséggel. Szép szál,
lapátkezű, önérzetes öregember volt, megérett az újabb novellára, sőt
novellákra, történeteink összefonódtak, és már akkor kötetben kezdtem
gondolkozni. Három novellát Újvidéken írtam meg róla, a többinek a témáját
áthoztam Budapestre, itt írtam tovább a békebeli történeteket, amelyekben
időnként előkerülnek ugyan balták, kések vagy pisztolyok, vér is folyik olykor,
de hát ez előfordul békés mindennapjainkban is.