Szerző: Witold Gombrowicz Gondolat Kiadó, 2025 Az Argentínától búcsúzó Witold
Gombrowicznak már nem kellett az önmegvalósításon dolgoznia. Nagy íróként
fogadták Európában, az éretlenség világából bekerült a szalonokba. A Napló hőse,
e belterjes világ törvényeit megsértő, szellemi szabadságát őrző kívülálló a
narcizmus központjaként írta le Párizst ? kiüresedett, némiképp anakronisztikus
panoptikumként, ahol a művész csak a művészet, a gondolkodó csak a gondolatok
piacán akar jelen lenni, nem akar művészként és gondolkodóként élni. Ez a
lengyel válasz arra, hogy a fény városa létrehozta a maga sajátos árnyát, Európa
félig barbár, félig civilizált perifériáját. A berlini Naplóban nincs hasonló
stilizáció, mert a német kultúra sosem volt a lengyelek szemében a szellemi
hegemón pozíciójában. A szerző Nyugat-Berlin ?szigetén? a háborús múlt paradox
kísérletével találkozik, és a munkába temetkező ?új Európa? társadalmi
jelenségeit figyeli meg. De vannak más, súlyos tapasztalatok is, amelyek néha
igen nyomasztóvá teszik ezt az időszakot. Gombrowicznak végül Európában kellett
megfizetnie a nagyság árát: a halál itt már nem pusztán a végleges alakot öltő
életműnek, a külső erők által rákényszerített formákon túllépni nem tudó,
beérkezett művész létállapotának metaforája, a fizikai közelsége is egyre inkább
érezhető. Érdekes, hogy egyszerre és minden pironkodás nélkül képes vagyok ember
és Ember lenni. Azon töröm a fejem, hogy összeszedjem-e a mosni való fehérneműt,
ám eközben olyan vagyok, akár a megfeszített íj, onnan, a kezdet kezdetétől
egészen addig, amit legutóbb végeztem el, és ami előttem áll. Egy pillanatra sem
veszítve el a leghétköznapibb szálat, a lét Titka vagyok, és büszkesége, és
betegsége, és vértanúsága. Az emberi természet keserűsége. Az emberi természet
őrjöngése. Az emberi természet szabadjára engedése. Az emberi természet
némasága. A kötet adatai: Formátum: 142 x 197 mm Kötés: keménytáblás Megjelenés
éve: 2025 Terjedelem: 296 oldal