A Manderley-ház asszonya Nesztelen léptű inasok, pattogó tűz a könyvtár
kandallójában, fehér damasztabrosz és ezüstkészlet a teázóasztalon, dédanyák
képei a galérián - ez Manderley. Baljósan vöröslő rododendronok és temetőket
idéző, sápadtkék hortenziák a kertben, a tenger vészjósló mormolása - ez is
Manderley. A történetet elmesélő, mindvégig névtelen főszereplő, az új, érzékeny
úrnő híven beszámol ennek az életnek a fonákjáról is: a titkos bűntudatról, a
szorongásról, a rettegésről, ami ugyanúgy elválaszthatatlan Manderleytől, mint a
kényelem és a fényűzés. A félelem mérgezi az itt élők lelkét: az új asszony a
régi házvezetőnőtől, Mrs. Danverstől fél, még inkább a halott feleség, Rebecca
kísértetétől - ám valójában attól retteg, hogy méltatlan lesz Manderleyhez, és
el kell hagynia a kastélyt. A férj, Maxim de Winter a bűntett leleplezésétől és
a botránytól retteg. Ennek az egy szerelem történetét elmesélő regénynek minden
oldala nehezen megfogható szorongást áraszt, feszültséggel teli, ezért is
választhatta Alfred Hitchcock rendező azonos című filmjének alapjául, amely a
filmművészet legjobb klasszikus alkotásainak egyike.