De Sade. A XX. századig nemigen illett beszélni róla. Ki volt ez az ember,
akinek a nevéből a szadizmus szó keletkezett, aki élete nagy részét börtönben
töltötte, s akit mind a mai napig valami borzongató homály övez? Egy biztos: ő
volt az, aki felfedezte, hogy a nemiség korántsem olyan idilli, mint azt
akkoriban gondolni illett, rájött, hogy sötét ösztönök kapcsolódnak hozzá.
Justine című regényét sajátos kettősség teszi izgalmassá: az ájtatoskodó,
bigott, álszent előadásmód és a mélyén izzó engesztelhetetlen gyűlölet, Justine
szemforgató sopánkodása és a háttérben vigyorgó szerző sátáni káröröme. Ez emeli
ezt a kis filozófiai mesét a XVIII. század remekművei sorába.