Raymond Chandler a krimiírás kiemelkedő személyisége, a noir-i sötét
hangulatának egyik legjobb tolmácsa. Az 1944-ben irt Asszony a tóban (Lady in
the lake) cimű regény méltó írója hírnevéhez. Philip Marlowe, a cinikus
magándetektív elfogad egy újabb megbízást. Egy befolyásos úriember, bizonyos Mr.
Kingsley eltűnt feleségét, Crystalt kell megkeresnie. Nyomként egyedül egy
távirat maradt utána, mely szerint egy bizonyos Chrisszel lelépett Mexikóba. Hát
ez bizony nem sok, de fáradhatatlanul cinikus nyomozónk azért nincs ötletek
híján. A perzselő nyári hőségben, bár szakad róla az izzadság, de leutazik San
Bernardinóba, a Kingsley házaspár nyaralójához. Itt találkozik a volt veterán
Bill Chess-szel, a nyaraló rendbentartójával, aki pontosan emlékszik Mrs.
Kingsley utolsó ott töltött napjára, ugyanis azon a napon hagyta el szeretett
felesége, Muriel. Miközben a két férfi sétál a festői szépségű, fenyvesekkel
körülölelt tónál, a nyomozó egy furcsa dologra lesz figyelmes annál a mólánál.
Miután egy kő és Bill Chess segítségével sikerül a vizet némiképp felkavarni,
egy női holttest kerül elő. Bill felismeri benne Murielt. Úgy néz ki, a nem
tudok veled élni felirat a nő búcsúlevelében nem azt jelentette, hogy lelép. Az
események további menetéről azonban talán bölcsebb dolog hallgatni, hiszen
mégiscsak egy krimiről van szó, amiben nem igazán szabad lelőni a poént. Legyen
elég annyi, hogy a Chandlertől megszokott fordulatokkal tarkított, egyesek
szerint már-már túlbonyolitott történetet kapja az olvasó. Bár jelen regény
esetében talán nem beszélhetünk túlbonyolításról, hiszen még egy olyan amatőr
is, mint a cikk irója megsejtette, mi is áll a tavi asszony titokzatos halála
mögött. A regény legfontosabb jellemzőjéről azonban még nem ejtettem szót. Ez
pedig a hangulat.