Ezen az oldalon Három kisfiú: a két Kiss Kurányi gyerek és Bergernek, a
feltalálónak a fia szótlanul, villogó szemekkel állt Gizike Schladt sírja előtt.
A magas, fekete márvány sírkő közepén, vastag üveg alól egy kis, ovális
fényképről Gizike Schladt mosolygott; arcát beárnyékolták és megóvták a naptól a
magasra nőtt juharfák levelei. A sírkő tövében vízzel megtöltött befőttesüveg
állt, tele fehér szegfűvel. Az idősebbik Kiss Kurányi gyerek lehajolt, kivette a
vízből a szegfűket, a földre dobta őket, a befőttesüveget pedig a fekete
márványból készült sírkőhöz csapta. Aztán mindhárman nekiestek a juharfáknak.
Letépték a leveleket, letördelték az ágakat, teljesen lekopasztották a fákat a
sírkő előtt; most már semmi sem védte meg a naptól Gizike Schladt arcát. Akkor
hátráltak néhány lépést a gyerekek, zsebükből parittyát vettek elő, és rengeteg
apró kavicsot. A parittyákkal megcélozták a vastag üveggel fedett ovális
fényképet. Az apró kavicsok hangosan koppantak a márvány sírkövön, és nagyon sok
eltalálta a fényképet befedő üveget. Mire a kavicsok elfogytak, Gizike Schladt
már nem mosolygott. A vastag üveg annyira összerepedezett, hogy nem is látszott
ki alóla a kis, ovális fénykép.