Szia Gyugyó! Bocs, ha zavarlak, de talán most érkezett el az idő, hogy
megoszthassam Veled érzéseim. Kicsit már leülepedett Koló távozása bennem, és
úgy érzem, a megbékélés ideje jött el. Mi, Saci barátommal évek óta azért
csináltuk a kenuzást, a sírig tartó megfertőzés mellett, mert Kolóval, Veletek
evezhettünk egy futamban. Ezeket a pillanatokat örökké meséljük majd
gyerekeinknek, és ezek voltak azok a pillanatok, melyeket köszönök Istennek,
bárhogy hívják is. Mi ezekből éltünk évről évre. Ha láttam Kolót egyesben vagy
Titeket Párosban csak ez a szó jutott eszembe: HARMÓNIA. Egy éve beszélgettünk
egyik klubtársammal, és feldobtam, milyen szerencsések vagyunk, hogy magyarként,
kenusként, balosként akár evezhetünk is egyszer a világ legjobb kenusával. És
persze elhatároztuk, hogy ezt egyszer meg kell csinálni. Sajnos, az élet másként
döntött. Régen azt hittem, mindegy kivel megy párost Koló, hiszen Ő mindig nyer.
Még az Indián-féle párosról is ezt gondoltam, hisz Ő Koló, aki nyerni született.
De látva a Ti Párosotokat, az évek alatt egyre jobb pályákat, kezdtem elhinni,
hogy Ő is ember. Neki is meg kell dolgoznia ezekért a fantasztikus sikerekért,
sőt. Koló halála után lévő légüres térben történt, hetekig tartó
tanácstalanságomról nem írok semmit, hisz mi ez ahhoz, amit Te voltál kényszerű
átélni. De a döntőről írnom kell. Köszönöm, Köszönöm, Köszönöm. Egyedül, otthon
volt szerencsém megélni azokat a pillanatokat. Felkonf: Kolonics György száma
következik. Ki bírná ezt könnyek nélkül. 750-től ordítottam, egyre hangosabban
és hangosabban. A célba érkezésetekkel felszakadt bennem minden, és csak sírtam
a boldogságtól. Fiam születése óta nem éreztem azt a borzongató meghatottságot
és gyengeséget egyszerre. Zokogtam. Nagyon jól esett. Amit Te és Tamás
csináltatok az olimpián, az számomra, számunkra mindennél többet ért. Köszönöm,
hogy segítesz mindannyiunknak, kik szerettük Kolót, így elbúcsúzni. így
elengedni. Köszönöm, Pálca, született: Czigány Viktor 2008. november 15. Andreas
Dittmer: Tiszteltük egymást, ez volt az alapvető kapocs kettőnk között. Tudtuk a
másikról, hogy nagyon komolyan veszi, amit csinál, és iszonyú sokat dolgozik
érte. Csabai Edvin: A kenuzásról nem lehet úgy beszélgetni, hogy ne Kolónál
lyukadjunk ki. Nem működik a sport nélküle, Ő a viszonyítási alap. Györe Attila:
Tulajdonképpen neki köszönhetem, hogy ideáig eljutottam, önzetlensége és
jószívűsége mindig ott lebeg előttem. Hüttner Csaba: Mindenkit összetört a
viharos sydneyi időjárás, csak őt nem. Pont őt, aki a legjobban félt ettől, de
úgy gondolom, ez csak sportolói nagyságát mutatta, hogy képes volt saját
félelmein felülemelkedni. Kiss György: Vonzotta a jobbnál-jobb embereket, a vele
való kapcsolat vagy barátság egy garancia, mint egy védjegy, úgy jelent meg.
Kiss Tamás: Nagyon felnézek rád, és tisztellek, te vagy példaképem. Egyszerűen
nem tudom felfogni, ilyen eredményekkel, hogy lehet valaki ilyen szerény. Ludasi
Róbert: Nagy dolog, hogy találkoztunk, mert nekünk találkoznunk kellett, sok
szép eredményt értünk el közösen. Reményi Péter: Amit csinált, azt
fantasztikusan tette, de sokszor és jól átgondolta. Mindenben profi volt és
maximalista. Valahol mindig gyerek maradt...