Kevesen vannak ma Magyarországon, akik annyiféle sorssal találkoznak a munkájuk
során, mint JAKUPCSEK GABRIELLA hiszen egy-egy televíziós évad során kisebb
városnyi emberrel beszélget. Meghallgatja beszélgetőtársait a nevét viselő
műsorban, átadja a tudását szakmai rendezvényeken vagy tréningek irányítójaként,
és persze magánemberként társaságban, szülői értekezleten, sőt egyszerűen csak
az utcán. És miközben a számtalan történetet átszűri a lelkén, azokból az élet
általános esszenciája keveredik ki. Majd továbbadja a hallottakat, viszi
magával, folyamatosan dolgozik rajtuk. Nem hagyja nyugodni, vajon hogyan lehetne
megfogalmazni a tanulságokat a többi ember számára, miként lehetne érzékennyé
tenni, elfogadásra és pozitív gondolkodásra sarkallni másokat. Ezek között a
történetek között akad drámai, megdöbbentő, megható, szomorú, vidám, hihetetlen
és torokszorító, de az összes sors közös jellemzője, hogy történik valami, ami
megváltoztatja a főszereplő életét. Fordulóponthoz érkezik, vennie kell egy nagy
levegőt, és döntenie kell. Jakupcsek Gabriella ezeket a helyzeteket állítja
reflektorfénybe, hogy aztán segítsen levonni a következtetéseket. A felkavaró
történetek sokáig foglalkoztatják, meg akarja érteni őket, a mélyükre szeretne
hatolni. Vajon hogyan készül fel ezekre a találkozásokra az ismert műsorvezető,
akinek az a hivatása, hogy másokat meghallgasson, közös gondolkodásra hívjon, és
fontos ügyeket a közbeszéd részévé tegyen? Visszatalál-e a saját életébe úgy,
hogy közben megőrzi a lelki egyensúlyát? No és milyen szerepet játszanak ebben a
komplex folyamatban az illatok? Jakupcsek Gabriella megrázó, elgondolkodtató,
megindító vagy akár vidám történeteken keresztül ad választ ezekre a kérdésekre.
Minden egyes sztori utazás, lélekben és a valóságban is, a felkészüléstől a
helyszínre taxizáson és a beszélgetésen át a hazaútig és az élmény elengedéséig.
Beengedés és kiengedés ? ez a két kulcsszava ennek a kötetnek. Vagyis a lelkierő
folyamatos áramlása, amikor a jót beengedjük, a rosszat pedig hagyjuk, hadd
szálljon minél messzebbre tőlünk. Amikor hiszünk abban, hogy akármilyen üres,
érzelmi vákuumot teremtő világban élünk is, mindig kell lennie bennünk elég
lendületnek ahhoz, hogy kitöltsük reménnyel, emberséggel. Csak venni kell egy
nagy levegőt? a többi pedig megy magától!