A kamaszkornak éppúgy megvannak a titkai, külön problémái, mint a felnőttek
világának, és szerencsés az, akinek van kivel megosztania, ha valami - mosolyra
vagy könnyre fakasztó éri. Legtermészetesebb társunk, akivel valóban minden
megosztható, az édesanyánk, de mit tegyen az a kislány, aki élete e legfontosabb
szereplőjét csak fényképről, és apja, nagyanja emlékei alapján ismerheti, aki a
mindent megosztás lehetőségét a második világháború véres eseményei között
születése órájában elvesztette. Álarcot visel, idegenül kóvályog napjai apróbb
buktatói között, egy hangra vár, mely sose szólhat hozzá már, amelyre pedig
akkor is ráismerne, ha valóságban sose hallotta. Vagy mégis lehet, lesz
megoldás, mert az igazi édesanyák megváltozott formában visszatérnek elhagyott
kincsükhöz, s az álarcosbál forgatagában ott kering az a fiatal nő, aki Boros
Krisztina sorsának megoldását sokáig úgy szorítja a kezében, hogy maga se tud
róla, de minden álcát lesodor egyszer a jóvátételt diktáló élet?