Z. Szalai Sándort erős érzelmi szálak fűzik a Tamási-életművhöz, melynek
gondozásával Illés Endre bízta meg. Ő szorgalmazta - a szerző korábbi műveit,
rádióesszéit és adaptációit ismerve - ennek a könyvnek a megszületését is, amely
mindenekelőtt pontatlanságokat helyesbítő adataival és hamis legendákat oszlató
elemzéseivel hívja fel magára a figyelmet. Az íróéhoz hasonló indíttatás,
szellemi törekvés segítette az irodalomtörténészt a tájékozódásban,
kutatásaiban. Z. Szalai Sándor korábbi kritikái, tanulmányai főként huszadik
századi magyar írókról, kötük méltatlanul mellőzött vagy félreértett
egyéniségekről (Gyóni Gézáról, Gellériről, Lengyel Jószefről, Sánta Ferencről,
Szabó Pálról, Tersánszkyról) szóltak, két Gárdonyi könyve (Gárdonyi műhelyében,
1970, Gárdonyi Géza alkotásai és vallomásai tükrében, 1977) széles körben
ismert. Nem teljes monográfiát szándékoztam írni merev formák, időrendi vagy
tematikai-műfaji felosztás szerint. Ám ha másképpen is, átfogó pályaképet
szerettem volna adni Tamási Áronról - vallja a szerző. - A székely szülőföld,
Farkaslaka írója lebegett mindig a szemem előtt, akit ma is sokan szeretnek és
olvasnak, és szeretnének még jobban, emberközelből megismerni. Aki ábeli ésszel
és fortéllyal ťmindenen okulva tanít és holtig gyűjti a kedvet az életetŤ Aki
fiatalon megjárta Amerikát, de tehetségét, tudását csak itthon tudta
hasznosítani. Aki vállalta a történelmi küldetést, több mint húsz esztendeig a
kisebbségi sorsot. Aki arccal napkeletnek fordulva nyugszik a két cserfa között,
s akinek a művei belesimulnak a világirodalom nagy áramlataiba.