Angyal a lépcsőn Frank McCourt hatvanhat évesen, nyugdíjas tanárként debütált
Angyal a lépcsőn című könyvével, amely azóta valóságos kultkönyv lett. McCourt a
világválság sújtotta Brooklynban látja meg a napvilágot, frissen Amerikába
emigrált ír szülők gyermekeként, majd az írországi Limerick nyomornegyedeiben
nevelkedik. Édesanyjának, Angelának nincs miből ennivalót vennie a gyerekeinek,
mivel az apa, Malachy csak nagy ritkán dolgozik, s ha igen, akkor is elissza,
amit keres. A léha és megbízhatatlan apa csupán egyvalamit tud nyújtani
gyerekeinek: a történetet, a mesét. Franknek az életet jelentik apja meséi
Írország megmentőjéről, Cuchulainről, és az Angyalról, aki a kisbabákat hozza az
édesanyjának. Talán a történeteknek, a meséknek köszönhető, hogy Frank túléli a
viszontagságokat, tűri a nyomort - azért él, hogy visszajusson Amerikába, majd
sok-sok év múlva elmondhassa a saját meséjét, humorral és megbocsátón. Amikor
visszapillantok a gyerekkoromra, nem is értem, hogyan éltem túl. Természetesen
nyomorúságos gyerekkorom volt - a boldog gyerekkor egy hajítófát sem ér. A
szokványos nyomorúságnál persze rosszabb a nyomorúságos ír gyerekkor, de még
ennél is sokkal rosszabb a nyomorúságos ír katolikus gyerekkor.