A szerző esszékötetével -aki 70. születésnapját éppen Budapesten ünnepelte-
ismét könnyed-komoly hangon győzi meg olvasóját: az élet éppen annak
köszönhetően élhető, hogy olyan esetleges; az ember pontosan attól érdekes, hogy
úgy csetlik-botlik, vagy, mondjuk ki: hogy olyan szeretetreméltóan gyarló. A
legfontosabb tanulságok néha a legmindennapibb, máskor a legvarázslatosabb,
megint máskor a legmulatságosabb történésekben rejtőznek. Fulghum mindezt jól
tudja, de efféle tudásukat kevesen tudják ilyen meggyőző erővel közvetíteni. A
humor és az egyetemes igazságok mindazonáltal jól megférnek egymással, aminthogy
Fulghumban is remekül megfér egymással a buddhista bölcs, az anekdotázgató
szobrász-festő-teológus, a mély emberismerettel rendelkező lelkész, a környezet
iránt felelős amerikai, a görögországi remete, az életet élvező férfiú, a
különleges látásmódú író-esszéíró? Mindebből ismét elénk tárnak valamennyit a Mi
a csuda? hol hihetetlen-nevettető, hol nagyon is hihető-megható írásai.