Bogus?awsky dudorászott, az asztalkára könyökölt, és a tükörbe bámult. A
csodálkozás arckifejezéseit próbálgatta. Majd áttért a kétségbeesés mimikájára.
Jókora ürességet érzett. Öt hónap alatt mindössze két szerep. Színpadon volt
összesen háromszor. Nem valami sok, bizony nem valami sok, dúdolta félhangosan.
Mégiscsak könnyebb egy asztalosnak, egy szobrásznak, egy festőnek, állandóan
dolgozhat. Ha nincs megrendelése, akkor is bütykölhet magának, legföljebb éhen
hal. Spiró György regényének főhőse egy vérbeli, ámbátor már nem éppen fiatal
színész, aki mindent megtesz, hogy azt csinálhassa, amit tud és szeret:
játsszon. Ez az 1800-as évek elején korántsem könnyű feladat, hiszen a lengyel
színház válságos időszakát éli az orosz és német elnyomás és cenzúra idején:
Osi?ski, a színház igazgatója és egyben Bogus?awsky veje, igyekszik csendesen
lavírozni a politikai zavarosban. Bogus?awsky megjelenése azonban felkavarja a
társulat életét: darabot rendez, tehetségeket karol fel, botrányba fullasztja az
előadást, és híre nőttön nő, mígnem a titkos és veszélyes Ikszek Társasága meg
nem támadja őt az újságok hasábjain, lehetetlenné téve így színházi működését,
sőt az életét is. A regény egészen a haláláig követi nyomon a híres lengyel
színészt; lélektani és történelmi hitellel mutatja be a korszakot, csak időnként
korrigálva a történelem esetlegességeit.