Julius Evola A szexus metafizikája című művében radikálisan új megközelítésben
tárja fel a szerelem és az érosz spirituális dimenzióit, messze túlmutatva a
modern kor biológiai és pszichológiai értelmezésein. Evola a -metafizika-
kifejezést abban az értelemben használja, hogy feltárja a szerelem és a
szexualitás mélyebb, szakrális, transzcendens jelentését, és rámutasson az
azokban rejlő spirituális lehetőségekre. A könyv egyedülálló gyűjteménye az
ókori hellén-római, indiai, indo-iráni, kínai, egyiptomi és más kultúrák
mítoszainak, vallási hagyományainak és szimbólumainak. Evola bemutatja, hogyan
értelmezték és élték meg a nemek kapcsolatát ezen kultúrákban, és hogyan
kapcsolódott a szerelem és az érosz a szakralitáshoz, a spirituális fejlődéshez.
A szerző kitér a középkori lovagi eszményekre és a kereszténység szerepére is a
szexualitás értelmezésében, miként a jelenkori megközelítések kritikájára. Evola
elemzi az érosz különböző formáit, rávilágítva a férfi és nő közötti alapvető
különbségekre. A férfi és nő közötti szexuális kapcsolat erejét az ontológiai
különbségek megőrzésében látja. A könyv páratlan bemutatása a különböző vallások
mitológiáinak, isteneinek, és azon útnak, amely a férfi és nő testiségen
túlmutató kapcsolatát mint a transzcendencia felé vezető utat jeleníti meg,
amelyen keresztül megtapasztalható az istenivel való egység állapota.