A Kozmosz élősködői szándékosan alacsony, műszaki jellegű rezgésszámokra
hangolják az emberek agyát. Az önzés az a vágy, hogy birtokoljunk valamit, de a
birtoklás felelősségét mások viseljék. Ha hatást akarunk gyakorolni a jelen
információjára, a jövő információját kell kiépítenünk, és megerősítenünk
tudatunk impulzusával. Így tudjuk meggyógyítani testünket és megváltoztatni a
kedvezőtlen eseményeket. Ne úgy vágjunk neki az útnak, hogy eleve kanyargósnak,
gyötrelmesnek képzeljük. Gondoljunk bele, minden útnak van egy kezdő- meg egy
végpontja. A kettő közt meg folyók, szakadékok, hegyek. Mire tanítanak a múlt
tapasztalatai? A folyók és szakadékok fölé hidat verhetünk, a hegyeket meg
megkerülhetjük. Át kell kelnünk erdőkön is, egész biztosan.No nem afféle
közönségesen: ez varázserdő. Hol egy manó támad ránk, hol egy medve ijeszt meg,
s már iszkolunk is rögvest. Aztán ahogy kipihegtük az ijedelmet, hirtelen már
nem is tudjuk, hol vagyunk. Csupa fa körös-körül, egyik olyan mint a másik.
Merre az út? Előre, vagy hátra? Balra térnénk- folyó állja utunkat. Jobbra
indulunk, erre meg vasorrú bábába botlunk, s hű de dühös! Jó, jó, már itt se
vagyok! Ballagunk visszafelé, s egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy már
jóval hátrább vagyunk, mint ahonnan elindultunk. Egy megoldás van: előre meg
kell építeni az utat. Meghatározott eseményekre alapozva. Ha egy élethelyzetről
van szó, akkor kapcsolatot kell kiépíteni valakivel (így jön létre a szellemi
összefogás), majd végigmenni a tetteken, eseményeken, találkozókon,
tennivalókon. Így kell haladni, egyenesen, nem kanyarogva jobbra- balra. A
kezdőpontból felépítjük a kedvező főeseményt: hogy elérjük a célt, hogy minden
rendben lesz, minden simán megy. Meg kell tanulnunk előre átalakítani utunk
minden kedvezőtlen tényezőjét. Ehhez pedig, először is, látnunk kell a
lehetséges akadályokat; másrészt tudnunk kell átalakítani vagy megelőzni, a
helyzet megkívánta sebességgel. Az ábrát nevezhetjük a bolygótudat szerkezetének
is. A bal oldali fekete billentyűk az energia-felhangokat jelképezik. A
szerkezet azt tükrözi, hogyan szerveződik az anyag a szellemi fejlődés új
szintjein, ahol a kitágult tudat megváltoztatja az egész rendszer
energia-jellemzőit. Bal oldalon a tudat szintjei, a jobb oldali szintek pedig a
lélek tereit jelenti. Mindegyik szintnek megvan a maga szerkezete, sajátos
szerveződése, és mindegyik másként lép kölcsönhatásba az ide érkező
gondolatokkal. A szinteket és tereket a Szent Szellem csatornája választja el,
vagy éppen ellenkezőleg, köti össze. Hogy elválaszt vagy összeköt, az attól
függ, milyen szándékkal lépünk be bolygónk irányító szerkezetébe. Bolygónk
finomszerkezetének nem ezek ez egyedüli vonásai. Itt találjuk azokat a
területeket is, melyek vízszintes síkon rendezik a szinteket és tereket. Itt
nyerjük el a világot, és itt nyer el minket a világ. A fejlődésnek ebben a
szakaszában már az anyag lesz a szellemi fejlődés alapja, az anyag tanít minket
anyagi világokat teremteni. De ahhoz, hogy makroszinten teremtsünk, először
önmagunkat kell megismernünk, vagyis a mikroszintet kell tanulmányoznunk. Azt
mondják, a lélek életünk könyve. Jelképes, mindazonáltal nagyon is valóságos
könyv ez, még ha meglehetősen sajátos is. Benne van korábbi életeink összes
eredménye, valamint azok a programok és feladatok, melyeket jelen életünkben
kell megvalósítanunk. Ha belépünk lelkünk terébe, ott látjuk összes korábbi
emlékünket. Az is látszik, mi vár ránk a jövőben. Bár ami ránk vár, még nehezen
felismerhető, mintha homályos ködben lebegne. Még meg is változtathatjuk:
gondolatainkkal, tetteinkkel. Mert a jövő sosem végleges, ha magunk irányítjuk
sorsunkat.