?Korunkban megéljük a vallás, a művészet és a tudomány szétszakadását, annak
legteljesebb mértékéig. Amit azonban meg kell keresnünk, és ami megértést
hozhatna Kelet és Nyugat között, az éppen a vallás, a művészet és a tudomány
harmonizálása, belső egysége lenne. Ehhez a belső egységhez szeretne az a
világfelfogás és életszemlélet elvezetni, amiről eddig beszéltem és még a
továbbiakban fogok.? ?Valódi önmegismeréshez csakis úgy juthat el az ember, ha
az egyébként szunnyadó megismerő erői megerősítésével megszerzi magának azt a
képességet, hogy énjével a külvilágba merüljön bele. Kint a világban találja meg
az ember a tulajdonképpeni önmegismerését. Már hozzá kell szoknunk ahhoz, hogy a
szó modern értelmében vett valódi világmegismeréshez úgy találunk el, hogy
egynéhány fogalmat szinte a saját ellentétébe fordítunk át. Így van ez az
önmegismerés fogalmával is: Nézz bele a világba, kutass mindinkább a
messzeségekben, feltéve, hogy megismerő erőid kifejlesztése révén megerősítetted
énednek azt a képességét, hogy elhatoljon a messzeségekig ? akkor találod meg a
tulajdonképpeni énedet. Úgyhogy azt mondhatjuk: A kozmosz enged bennünket
behatolni magába az érzékfeletti megismerés útján, és mint e behatolás
eredményét éppen az önmegismerésünket adja vissza számunkra.?