Maradok tisztelettel, Benedek Miklós Megannyi sikeres szerep után Benedek Miklós
most a legnagyobb kihívással birkózott meg: saját magáról, a saját életéről
mesél. Együtt sírhatunk és nevethetünk a pályatársakkal, az idősebb és a
fiatalabb kollégákkal, a barátokkal és a családtagokkal. A gyerekkortól a
jelenkorig tartó történetben minden szóba kerül: a sikerek, a mindennapi örömök
mellett a kudarcok és a megrendítő családi tragédiák is. Benedek Miklós társa a
könyv megalkotásában egy régi jó barát, az író Vajda Katalin volt, akinek
köszönhetően egy mellbe vágóan őszinte vallomást olvashatunk. Nem fájt a
vakbelem, csak azt akartam, hogy anyám velem foglalkozzon és sajnáljon.
Bementünk a kórházba, fogtam az oldalamat és eljátszottam, hogy fetrengek a
fájdalomtól, mire az orvos zokszó nélkül kivette a vakbelemet, sőt utána még meg
is mutatta, hogy milyen csúnya. Majdnem elröhögtem magam, látva azt az
összetekert randaságot. Hogy tényleg csúnya volt-e, nem tudom, fogalmam sincs,
hogy néz ki egy szép vakbél.