Egy miniszter inasévei 18 éve, 2002 májusában - nekem - váratlanul miniszter
lettem. A váratlan miniszterré válást se könnyű megmagyarázni annak, aki a
miniszterségről azt gondolja, hogy az nem más, mint tejjel-mézzel folyó Kánaán,
nagyhatalmú sündisznócskák gyülekezete, a mindennapi gondoktól való
megszabadulás, parancsosztogatás a hajó kapitányi hídjáról. Azt talán nehezebb
megértetni, hogy miért maradtam mégis miniszter, olyan események után, amelyek
világosan jelezték előre, hogy ezek az évek nem csupán a siker és az egyértelmű
elismerés évei lesznek. A kedves Olvasó ennek az időszaknak számomra maradandó
emlékeit, eredményeit és kudarcait ismerheti meg, abban a reményben, hogy ezek
visszaidézése másoknak is tanulságos. A könyvben összeszerkesztett írások nem
elemzések, hanem helyszíni és személyes beszámolók, arról - saját tudásom,
emlékezetem, elfogultságaim szerint -, hogy mi történt velem, és mert
miniszternek lenni sosem csupán egyszemélyes történet, mi is történ(hetet)t
velünk. Minden visszaemlékezés feloldozás nélküli gyónás. Feloldozás hiányában -
merthogy magamat nem menthetem fel, a történelem pedig majd megítél, úgy, ahogy
- a megkönnyebbülés elmarad, ám ha az embernek egyenes a gerince, nem csak
érdemes, de kötelesség is szembenézni tegnapi önmagunkkal. Csillag István
1951-ben született, Budapesten. Jogi egyetemet végzett, a közgazdaságtudományok
kandidátusa, az Óbudai Egyetem Gazdasági Karán egyetemi docens. Volt
pénzügyminisztériumi köztisztviselő, kutató-elemző a Pénzügykutató
Részvénytársaságnál, de volt gazdasági és közlekedési miniszter, sőt az Eximbank
elnöke is. 1980 és 1987 között minden jelentős gazdasági reformkísérletben részt
vett, majd egyik szerkesztője volt a Fordulat és reform (1987) írásnak,
szerkesztője és szakmai vezetője a Szabad Demokraták Szövetsége A korszakváltás
programja című 10 éves programjának.