A nap árnyéka Bethlen Gábor erdélyi fejedelmet Móricz Zsigmond az ereje teljében
lévő, tündöklő naphoz hasonlította: Soha ilyen erős és fiatal nem volt a
fejedelem - írja róla az Erdély-trilógia befejező, harmadik részében. A hatalmát
immár évek óta gyakorló uralkodót ambíciói arra sarkallják, hogy az egész
világot a bajból a jóra, a setétségből a nap világosságába fordítsa, Erdélyt
függetlenítse az osztrák és a török befolyástól, majd újraegyesítse
Magyarországgal. Ám felmerül a kérdés: vethet-e a fényes sugarú napra árnyékot
bármi vagy bárki? Móricz válaszában ez az árnyék a hitves, a magánytól és
féltékenységtől gyötört fejedelemasszony, Károlyi Zsuzsanna, akinek mintha
egyáltalán nem lenne fontos a hatalom, kizárólag a férje birtoklása, és aki nem
képes elfogadni, hogy a fejedelem nem magáért van, hanem az országért. Kettejük
konfliktusa a fény és árnyék egymást kioltó, ám egymás nélkül nem létezhető
kettősének izgalmas dinamikáját tükrözi, miközben a történelem kereke
megállíthatatlanul forog tovább, magával sodorva egyéneket és nemzeteket
egyaránt.