Párbeszédben a kortárs erdélyi magyar irodalommal Tizenkilenc költővel, íróval
készített tizenhét beszélgetés harminc év alatt, ha tetszik, nem nagy
teljesítmény. Még akkor sem, ha tudjuk, hogy ezek a beszélgetések ?erdélyi?
írókkal készültek: Mózes Attilával, Szilágyi Istvánnal, Lászlóffy Aladárral,
Ferenczes Istvánnal, Orbán János Dénessel, Bogdán Lászlóval, Szőcs Gézával,
Banner Zoltánnal, Bodor Ádámmal, Markó Bélával, Király Lászlóval, Kovács András
Ferenccel, Fekete Vincével, Potozky Lászlóval, Gálfalvi Györggyel, Bartis
Attilával, Ármos Lóránddal, Bálint Tamással, Farkas Wellmann Évával. Talán csak
az én három évtizede kitartó töretlen érdeklődésemet érzékeltetik, az erdélyi
irodalommal való kapcsolatkeresésemet, szűnni nem akaró törekvésemet, hogy
megértsem és másokkal is megértessem az erdélyi írókat. S mindjárt el is
gondolkodhatunk az ezúttal a címben is használt idézőjel okán, értelmén. Ki is
számít erdélyi költőnek, írónak napjainkban? Számít-e valamit az ő
?erdélyisége?? Neki és másoknak, az olvasóinak? Vannak-e az erdélyiségnek
esztétikai, poétikai ismérvei korunkban? Meddig terjed az erdélyiség térben és
időben? Többek között ilyen és hasonló kérdések foglalkoztattak engem is, amikor
vallatóra fogtam beszélgetőpartnereimet. De nem elsősorban ezek, sokkal inkább
az egyes alkotói pályák alakulástörténete, a főbb műveik poétikai természete, a
szerzők művészi hitvallása. A beszélgetések együttese pedig, azt remélem,
nemcsak az egyes írói portrékhoz és utakhoz, de napjaink erdélyi irodalmának
egészéhez, illetve elmúlt évtizedekbeli alakulásához is kínál némi fogódzót.