A komornyik Amikor a Washington Post elismert újságírója, Wil Haygood először
érezte úgy, hogy Obama megnyerheti a 2008-as választásokat, úgy gondolta, e
pillanatot azzal teheti emlékezetessé, ha felkutat valakit, aki még abban az
időben nőtt fel, amikor az etnikai megosztottság általános volt, s annyira
beágyazódott a kultúrába, hogy egy fekete elnök megválasztásának még a gondolata
is képtelenségnek látszott. Amikor aztán sikerült rátalálnia Eugene Allenre, aki
nem kevesebb, mint nyolc elnököt szolgált végig komornyikként Harry Trumantől
Ronald Reaganig, tudta, hogy megütötte a főnyereményt. ?Diszkrét díszletmunkás,
aki a színfalak mögött meghúzódva három évtizeden át segített a világ
legfontosabb politikai színházának működtetésében? ? jellemezte Allen
harmincnégy éves szolgálatát az Independent. Ám miközben teát szolgált föl, és
felügyelte a büfét, Allen szemtanúja volt a történelemnek, az Amerika sorsát
befolyásoló legfontosabb döntéseknek. Ott volt a Fehér Házban, amikor Kennedy a
kubai rakétaválság megoldásán elmélkedett, s akkor is, amikor az özvegye
visszatért a házba az után a balvégzetű dallasi nap után. Ott volt, amikor
Johnson és kormányának tagjai Vietnamról vitáztak, vagy amikor Ronald Reagan
végül rákényszerült, hogy fellépjen a dél-afrikai apartheid ellen. A legnagyobb
hatást minden bizonnyal a polgárjogi küzdelem tette rá, amely ? gyakran heves
érzelemkitörések kíséretében ? a szeme előtt bontakozott ki, akárcsak
szomszédai, barátai és családtagjai szeme előtt , akiknek mind elegük volt a Jim
Crow-féle Amerikából. A komornyik című kötet előszavát az Oscar-díjra jelölt
rendező, Lee Daniels írta. A kötetet ötvenhét fénykép illusztrálja Eugene
Allenről, a családjáról, az elnökökről, akiknek dolgozott.