Egészen sötét Gazdag nyelv a magyar. Ha élünk bő lehetőségeivel, akkor egy nagy
formátumú alkotás minősítésénél két szót is használhatunk: teljes és tökéletes.
Pedig a kettő nem azonos: a teljesség a mű tartalmi gazdagságát jelzi, a
tökéletesség a kivitelezés minőségét. Sebők Éva József Attila-díjas író
posztumusz publikált regényénél nem kétséges: mindkettőt használhatjuk, sőt kell
is használnunk. Mert ennek a műnek a teljessége egész világunk teljessége,
térben és időben egyaránt kiterjesztve. De beszélnünk kell még a másik
minősítésről, a tökéletességről is. Sebők Éva ezt a különös, disztopikus regényt
? hogy rossz érzésünket csökkentse, vagy talán épp hogy ellenpontozza? ? a
szépség felkeltésére alkalmas írói-költői eszközökkel díszítette fel. Az első, a
legfeltűnőbb jelenség az a szeretet, ahogyan szereplőit életre kelti. Meglehet,
éppen a szeretetmegnyilvánulások és a szép képek segítenek majd megőrizni
mindazt, amit ez a regény hozott nekünk.