Város a szakadék szélén A kötet főszereplője Ivan Ogarjov, negyvenes éveiben
járó moszkvai orvos, kortársunk, aki gyerekkorától valamivel szemben igyekezett
felépíteni életét - mégis lakótelepi iskola, katonaság a végeken, robotolás a
magánklinikán, lelketlen albérlet és házasság kíséri, véletlenek vagy néha
tragikus események sodorják előre. Kívülállóságát az orosz irodalom és az
itáliai festészet iránti rajongása jelképezi, és Toszkánába végül egy váratlanul
jött rejtélyes szerelem juttatja el. Ebben a világban az anyák önfeladó szolgák,
az apák önzők és tehetetlenek, és ha a fennmaradás megalkuvó akaratán túl akad
még rendkívüli erejük, az például Ogarjov feleségének horrorisztikus képessége,
hogy látja az őrültek auráját. Sztyepnova regényei az erős hangon ábrázolt női
sorsokról lettek ismertek, melyek ezúttal szellemhistóriába illő szálakon
rezonálnak egymásra. Ogarjovot a kisszerű körforgásból, a végzetek egymásba
fonódásából egy újgazdag gengszter független lánya rántja ki, aki viszont csak
saját skizofréniáján át tudja megadni neki az igazi, szabad élet megváltását.
Sztyepnova hazája örök kérdéseit ülteti át mai környezetbe. Az orosz irodalom
régi toposza az Itáliába vágyódás, másként újjászületve kilépni a kollektív
együtt nevelkedés nemzedékeken átívelő kísérletéből, mely eddig leginkább a
hibák és csalódások, a szegénység utódlását hozta el, és amely ebben a műben is
drámai élet-halál küzdelemként tárul elénk, olykor megértő iróniával oldva a
szomorúságot. Ogarjovra szerencsés esetben a csehovi doktorrá öregedés
szürkesége várna, a győzelmes karrier a vadkapitalizmusban a politikusok és
bűnözők előjoga.