Kovács Istenke álmodik Újvidéki lányok tűnnek itt fel, és vonulnak el. Nekik
mesél Szindbádunk valóban és álomban mindent, amit tud. Az idő szűkebb
szegmentumában, amely idő nincs a dátumok kalodájába szorítva, mégis jól
elhelyezhető a viszonylagos közelmúltban. (...) Elmagyarázza ezeknek az ifjú
hölgyeknek Kovács Istenke Szindbád: régebben úgy gondolta, hogy Újvidék az
utolsó téglájáig megismerhető, s hogy ez az ismeretség majd még a hasznára
lehet. Hogy miután szépséges édesanyját elveszítette, az apja is elveszett, de a
város megmaradt. A város, amely olyan, mint egy máj, egy szív. Ha leválasztanák
rólad, menten belepusztulnál. Nem az emberek miatt, hiszen az elbeszélőnek itt
nem is voltak sosem igaz barátai. (Balázs Attila) Könyvekben és nőkben mérte az
időt. Könyvekben és nőkben kereste magát. S míg a könyvek egyre szaporodtak,
megtöltötték polcait, szekrényeit, ágyneműtartóját, a tucatnyi kartondobozt
pincében és padláson, addig a nők szinte észrevétlenül fogytak el mellőle.
Barlog Károly 1986-ban született Zentán. Jelenleg Balatonendréden él. Első
kötete 2012-ben jelent meg Maxim címmel. Ez a második könyve.