Kávé, tejjel Lázár Bence András negyedik verseskötete üres parkokon keresztül,
sugárúti fák közt, elegáns égbolt alatt vezeti olvasóját az érzelmek
labirintusába, ahol minden elágazásnál dönteni kell, merre tovább. Az út
önmagában is számos veszélyt rejt, de egy ponton meg kell küzdeni a
Minótaurusszal, és ehhez szükség van Ariadné segítségére is. A csapda az, hogy
minden olyan ismerősnek tűnik, minden olyan megfoghatónak, hétköznapinak, de
amikor közel kerül egy autópálya vagy a szeretett nő, kiderül, hogy minden
bonyolultabb és átláthatatlanabb, mint korábban látszott. Az élet terei is
másként működnek: egy lisszaboni utazás minden átmenetisége ellenére nagyobb
biztonságot ad, több kapaszkodót nyújt a világban való eligazodáshoz, mint a
mindennapok jól ismert helyszínei. A versek a szerelem, a szeretet, az élet
folyamatos újragondolása és az önértelmezés nehézségeinek részleteit sűrítik egy
hol elbizonytalanodó, hol titokzatos, hol töredékes, hol nagyon szókimondó
költői nyelvbe.