FBI: Maffiaszólam A versekben szereplő történetek és karakterek hitelességét is
igazolva a téma hazai szakértője, az immár Pulitzer-díjas Dezső András
(Maffiózók mackónadrágban, Magyar Kóla) írt a kötethez stílszerűen, versértékű
fülszöveget: A tartozást behajtják. S a költészetnek volt egy komoly tartozása,
amit most Legéndy Jácint fizet ki, hiszen versekbe foglalta a rendszerváltás
utáni évek éjszakáinak világát. A sztorit, a nagy korszakot, amit már sokan
megénekeltek, de úgy, ahogy ő, idáig senki sem. Tehát az oratóriumban felbukkanó
karakterek jórészt valós szereplők. Emberek, akik dumálgattak, nem sejtve, hogy
a történeteik egyszer majd versekben kelnek életre. A maffiafeleség, a
maffiafőnök, vagy éppen a börtönben becsavarodott verőlegény drámái ezek. Olyan
drámák, amiket a brutalitás, illetve az esendőség keretez, mindaz, amit a
rendszerváltás utáni káosz kreált. Dolgok, amelyek az évek múltával
szerethetőbbé váltak. Hogy is tartja a mondás? Az alvilágnak nincs romantikája.
Tényleg nincs. De Legéndy Jácint révén immár van költészete.