Senilia Ivan Szergejevics Turgenyev (1818-1883), az orosz kultúra
aranyszázadának nagy alakja 1877 és 1882 között alkotta meg őszikéit, amelyeket
Seniliá-nak, öregkori munkáknak nevezett. Ez a prózaversciklus azóta is az orosz
irodalom gyöngyszeme, nálunk azonban több mint fél évszázada jelent meg
utoljára. Felejthetetlen portrék a feleségét gyászoló kocsislegényről, vagy
Jegoruskáról, a becsületes lélekről, aki még azt is megbocsátja, hogy ártatlanul
felakasztják, rossz költőkről és gonosz kritikusokról; látomások a múzsáról, a
halál közeledtéről, a világ végéről. A varázsigére, hogy Feltámadott a nagy
Pán!, nimfák, driádok és bakkhánsnők hada népesíti be az erdőt, egy régi verssor
a rózsáról az első szerelmet idézi, az azúr világ virágos messzeségéből édes női
hangok szállnak. Mulandóság és szépségek emléke, csüggedés és életöröm, vágy és
lemondás, szeretet és barátság, élet és halál, zaklatottság és nyugalom - egy
emberélet minden kérdése ott kavarog e költemények hol tökéletesen komponált,
hol tört melódiáiban. A Senilia ötvennégy év után most új fordításban kerül a
közönség elé. Fordította és a jegyzeteket összeállította Gy. Horváth László