Két zsidó utazik a vonaton... - Bővített kiadás Két zsidó utazik a vonaton -
mondja kötete bevezetőjében Adam Biro. - Közép-Európa minden zsidóvicce így
kezdődik, vagy legalábbis majdnem mindegyik. Önök azt mondhatják: a történelem,
a mi történelmünk immár nem engedi, hogy vonatokról félvállról beszéljünk.
Hiszen borzalmas emlékeket ébresztenek a zsidókban. De ez a hagyományos mondat,
amellyel több mesém is kezdődik, korábbról való, még abból az időből, amikor a
vonatok még senkit nem vittek a halálba... Abban az időben az utazásokat számos
állomás szakította meg, mikor is vándorárusok járták a peronok hosszát, perecet,
limonádét és sört árulva, az utasok föl-le szálltak, a vonaton egymást
kínálgatták, csupa összetalálkozás, barátkozás, cserebere, esemény mindenütt.
Aztán egyszer csak megjelentek a szürkék, az egyenruhás szörnyetegek, hogy
széttörjék ezt a tablót, amiként minden egyebet is. Két zsidó utazik a vonaton.
Lehetnek öregek és csúnyák, elegáns, jó kiállású ifjak; hallgatnak, és a tájat
nézik; ez itt gazdag, amaz ott ágrólszakadt nyomorult; szüntelenül beszélgetnek,
közhelyeket, csacskaságokat mondanak, gorombáskodnak egymással - a világ minden
fájdalma, minden bölcsessége szól belőlük. A mély-mély reménytelenség, az
életöröm, a kimondhatatlan csapás, amit a lét jelent... Jómagam egyikükre sem
hasonlítok, köztük nem ismerek magamra - megérkezéskor viszont már tudom, hogy e
két zsidó egyike én vagyok. Meg a másik is. Ezek a zsidótörténetek, melyeknek
egyike sem énvelem esett meg, s melyeknek egyikét sem én találtam ki, engem
ábrázolnak, engem jellemeznek, engem magyaráznak meg. Ez mindig az én
történetem. Meg a maguké. Adam Biro, Bíró Ádám, 1956-ban, 15 éves korában hagyta
el Budapestet. Párizsban él, ahol évtizedeken át rangos művészeti könyvkiadó
volt. Manapság ír: novellákat, regényeket, színdarabokat, esszéket. Ezek közül
többet lefordítottak már angol, olasz és holland nyelvre.