Emergencia és Tudomány Az emergencia fogalmát a különböző tudományos
diszciplínákban jellemzően azokra a magasabb szintű, átfogó jelenségekre
alkalmazzák, amelyeknek a leírása nem vezethető vissza alapvetőbb, végső soron
fizikai elvekre. Ilyen értelemben beszélhetünk emergenciáról különböző biológiai
egyedek specifikus területi eloszlása, az elme átfogó, funkcionális
tulajdonságai, a részleges Hall kvantumeffektus vagy akár az olyan egyszerűbb
jelenségek, mint a Conway-féle ?Életjáték? lenyűgöző alakzatai esetében. Mára az
emergencia fogalma mindenütt jelen van a tudományos diszciplínákban, ám ennek
van egy sajnálatos következménye: nincs általánosan elfogadott elképzelés arról,
hogy igazából melyek is pontosan az emergens jelenségek. Az emergencia fogalma
eredetileg egy önálló lételméleti állásponthoz kapcsolódott, amely a tudományban
ma széles körben elterjedt materializmus álláspontjával szemben elfogadta az
átfogó, magasabb szintű jelenségek önálló valóságosságát, de azt tagadta, hogy
ez egy önálló szubsztancia következménye lenne. Ebből kifolyólag az emergencia
fogalma szorosan összekapcsolódott az evolúció gondolatával: az emergens
jelenségek egy evolúciós fejlődés során bontakoztak ki specifikus, emergens
elveknek megfelelően a kezdeti anyagi világból. A 2012-ben megjelent Emergens
evolúció című kötet, amely ennek a kötetnek az előzménye, leginkább az evolúció
gondolata felől közelítette meg az emergencia fogalmát. Ez a kötet sokkal inkább
a tudomány és egy hagyományosabb filozófiai nézőpont felől teszi meg ugyanezt.