Modell és társ Móricz Zsigmondot szimbolikus értelemben a nőiség filozófusának
nevezhetjük, megértéscentrikusnak mondható megközelítésmódja alapján. Az író
töprengései a szerelemről minden bizonnyal felidézik az örök férfi-női szerepek
- akár mai - lehetőségeit és zsákutcáit. Janka, Mária, Olga, Csibe az író
szemében Vita-femina, az Élet nőalakja, közvetítő, kinek szerepe elsősorban az
írói arculat alakításában teljesedik ki. A levél-, napló- és regényrészletekből,
a visszaemlékezésekből kiviláglik ennek az írásszervező férfi-női párbeszédnek a
jelentősége, különös tekintettel arra, hogy az eddig különböző mozaikokban
bemutatott életesemények e könyvben eddig nem ismert, egységes történetté
szerveződnek.