A Közép-Tiszavidék régészeti kutatása már meglehetősen hosszú előtörténettel
rendelkezik. E tájegység gazdag régészeti leleteinek első gyűjtői, lelőhelyeinek
első ásatói, a Tiszazugi Archaeológiai Magántársulat, illetve a Tiszafüredi
Régészeti Egylet már a múlt század második felében megkezdték úttörő munkájukat.
A Szolnok megye területén akkor meginduló, s a később is folytatódó feltárások
jelentőségét olyan nagy személyiségek közreműködése fémjelzi, mint Kubinyi
Ferenc, Rómer Flóris, Csetneki J. Elek, Tompa Ferenc, Hillebrand Jenő, Posta
Béla, Márton Lajos, Roska Márton, Zoltay Lajos, Bella Lajos, Hild Viktor, vagy a
külföldiek közül Luigi Pigorini, E. A. van Giffen, Louis Clarke, Gordon Childe.
A Szolnok megyei lelőhelyek közül igen korán világhírű lett a tószegi, sok
lakóhorizontot magába foglaló, tell-település, amely akkoriban az európai
bronzkor időrendjének egyik talpköve volt, s ma is a régészek zarándokhelyének
számít. Méltán jelentős továbbá a nagyrévi bronzkori telep, amelynek nevét ma is
egy kultúra viseli a régészeti szakirodalomban. Hasonlóan fontosak a század első
felében megásott Kunszentmárton-Pusztaistvánháza, Jászladány temetői, vagy
Tiszaug-Kisrétpart települése, hiszen e lelőhelyek a Kárpát-medencei rézkor
kutatásának jelentős mérföldkövei voltak. Alattyán, Jánoshida népvándorláskori
temetői, illetve Méri István Túrkeve környéki középkori ásatási eredményei nem
csupán e szűkebb tájegység múltjának egy-egy időszakát képviselték, de az Alföld
egészének története szempontjából is nagy fontosságúak voltak. A
Közép-Tiszavidék múltjának jelen kutatói több év ásatásainak és
leletgyűjtéseinek eredményét igyekeznek most egy állandó régészeti kiállítás
egységében átnyújtani a közönségnek, s ezzel szemléltetni a nagy elődök által
megkezdett munka folytatását. Ugyanakkor azt a tudományos tevékenységet is
mérlegre szeretnék ez alkalommal tenni, amelynek keretében az ásatáson
megfigyelt jelenségek, a felszínre hozott tárgyak értelmet nyernek, s belőlük
történelem lesz. Ez a vezető, amelyet a Damjanich J. Múzeum állandó régészeti
kiállításához készítettek a szerzők, a maga nemében rendhagyó: Nem törekszik a
kiállított tárgyak katalógusszerű leírására, inkább a kiállítás látogatójában
felmerülő kérdésekre igyekszik választ adni, s egy kicsit a nézőben ébredő
további érdeklődés első iránymutatója is szeretne lenni. Míg a tulajdonképpeni
régészeti kiállítás elsősorban a bemutatott tárgyak, képek vizuális nyelvén szól
az érdeklődőkhöz, addig e vezető a fő történeti folyamatokat, egy nagyobb
európai kitekintés keretében igyekszik olvasmányosan összefoglalni.