A török elleni háború korának jelentős eseménye volt Szigetvár ostroma
1566-ban. A várat II. Szulejmán hadai ellen Zrínyi Miklós védte. Az ostrom után
mintegy nyolcvan évvel, 1645-46 telén unokája irodalmi alkotásban idézte föl a
harci eseményeket. A közben eltelt idő döntően meghatározta a magyarság
esélyeit. Míg Szigetvár ostroma a másfél százados hódoltság kezdeti szakaszának
egyik hadi eseménye volt, az eposz célja már az, hogy figyelmeztessen a töröktől
való megszabadulás lehetőségére. Az író 15 énekben beszéli el az ostrom
lefolyását a maroknyi magyar sereg tragikus pusztulásáig. A cselekmény fő sodrát
az író apró részletekkel, epizódokkal és lírai betétekkel teszi gazdagabbá.
Zrínyi a mű megírásakor egyrészt személyes élményeiből merített, másrészt a
világirodalom nagy eposzait (Homérosz, Vergiliuss, Tasso műveit) tekintette
mintaképnek. Szerkesztő képessége, nyelvi gazdagsága, a művészi biztonság,
mellyel alakjait jellemzi, kivételes írói tehetségről vallanak. A több mint
háromszáz év, mely a mű írásának korától elválaszt bennünket, nem rontott az
eposz értékein. Tekintetbe veendő viszont, hogy a mai olvasótól a részletekben
való elmélyedést, a történelmi múlt szeretetét, a nyelvi szépségek iránti
érzékenységet kívánja.