megnéztem újra ? előtanulmányok ? Sütő Csaba András új kötetében a
retrospektivitás irányából folytatja a rá jellemző narrativitást. A tágan értett
környezetábrázolás után a megnéztem újra terei ugyan jobban körülhatárolódnak,
valamint igen egzakt, évszámokhoz, eseményekhez köthető időreferenciákkal is
kiegészülnek, az értelmezés tágasságát azonban éppen ez; a közös tudásba, az
ismerősségbe oltott egyéni tapasztalat adja. A közös tapasztalat, az ismerősség
részben a régió és a város ismeretéből fakad, részben a huszadik század utolsó
harmadának kulturális indexeit hozza játékba. A különböző intertextuális
utalások és ráírások rendszerében magaskultúra és popkultúra összeütközése
zajlik, ez a feszültség pedig a szubjektum irányából tematizálja az egyetemes
kérdést: milyen viszonyba kerül(het) egymással szépirodalom, rockzene vagy épp
régi tárgyi kultúra az egyén kulturális beágyazottsága fényében? A narrativitás
és a kulturális utalásegyüttes mozgalmasságát találón egészíti ki az elmondás
mikéntje, erőteljesen érvényesül a beszéd (és az írás) cselekvésértéke, miközben
finom megmunkálásra vallanak a lokális nyelvváltozat és a társas viszonyok
jelzésének nyelvi megoldásai. Ugyancsak a maga érzékenységében bontakozik ki a
gyermeki és a felnőtt perspektíva konfliktusa és egymásba fordulása, mindez
pedig az önmagáért való nosztalgia felszámolására, a múlt élővé tételére is
lehetőséget teremt.