Sorsferdítő idők A valódi szellemi élet az 1956-os forradalmat követő
évtizedekben bensőnkben zajlott és a perifériákon. Padlásszobákban, poloskás
legénylakásokban, műterem-kiállításokon, klubokban. Ha búvópatakszerűen is, de
volt, és komoly értékek teremtődtek. A SORSferdítő IDŐK visszaemlékezéseiben
jórészt ezt az időszakot idézem fel, valamint fényművészetem indulását, s azt a
nemzetközi érdeklődést, amelynek legfontosabb következménye a világ első
mediá?lis kutatóintézetébe, Cambridge-be, a Massachusetts Institute of
Technologyn működő Center for Advanced Visual Centerbe való meghívásom,
tagságom. Ehhez az experimentális munkához kapcsolódnak a nagyszabású ?technikai
művészetekre? épülő kiállításokra való meghívásaim a Frankfurt am Main-i
Licht-Blickétől a koppenhágai Lux Euro?pae-ig. A hazai művészeti irodalom
ezekről a meghatározó jelentőségű kiállításokról keveset tud, noha a
fényművészet már-már magyar unikum, és a nemzetközi fényművészet legjelentősebb
tárlataihoz tartoznak.