A hangmozsár Tébolyult szegény, gondolta Bütyök a szürke, pókhálóhajú
öregasszonyról, ám Mária arcát látta a szégyenletesen olcsó, viseltes ruha
felett. Nem titkolhatta tovább önmaga előtt: elmebeteg az édesanyja. Vallásos
fanatikus, méghozzá a legrosszabb fajtából, akinek még csak öröme sincs az
igéből. Akkora fájdalmába került a vallomás, hogy keze ökölbe szorult. Gyűlölte
a világot, fenntartások nélkül, a lénye egészével. Beharapta száját, nehogy
felüvöltsön, és széttárta karját a pad támláján. A könnyein át egyetlen, bántóan
zajos, rikító kavalkádnak látta a belvárost az egymásnak felelgető
neonfényeivel. Erőltetnie kellett figyelmét, hogy meglelje azokat a jeleket,
amelyekbe bele?kapaszkodhat megrendült önérzetével.