Ablakok az ébrenlétben Elsősorban a barátságról szól Kovács Krisztián új
regénye, de mint ahogy az igaz barátságokból sem csupán két ember kapcsolata
rajzolódik ki, hanem annak az egész világnak a képe is, amiben nekik élni
adatott, az Ablakok az ébrenlétben is az élet teljességéről szól, miközben
szereplőinek egymáshoz fűződő viszonyát feltárja. Minden ismerős kissé, és mégis
minden egészen kiszámíthatatlan módon működik. Fiatal fiúk találnak egymásra egy
vidéki magyar kisvárosban valamikor a rendszerváltáson már túl, de a kétezres
éveken még innen. Esendő vagy egészen szörnyű apák árnyékában, szeretetteli vagy
legalábbis nem teljesen rideg anyák oltalmából előmerészkedve, csodálatos lányok
igézetében, a hirtelen elveszített naivitáshoz mégis mindhalálig ragaszkodva.
Sallai Ervin már felnőtt fejjel igyekszik felidézni az eseményeket, az alakokat,
barátait, Botát, Kafkát meg Mancit és mindazt, ami velük történt vagy
történhetett volna. Hiszen a legnagyobb rejtély az élet a maga
hétköznapiságában, ahogy egyszerre tud elviselhetetlen és elviselhetetlenül
gyönyörű is lenni.