Csak néztünk, mint a moziban Kedves Olvasók! Ebben a hatalmas kommunikációs
zajban itt vannak folytatásképpen az újabb kötetnyi Varga-betűk, napi reflexiók,
internetes, facebookos környezetükből ismét kiemelve, illusztrációs képeiktől
megfosztva, nyomtatott formában. Egyfajta személyes krónika ez is, hiszen tudom,
hogy évek múlva már senki sem fog emlékezni arra, mi minden történt velünk itt a
XXI. század elején, mitől szenvedtünk, minek örültünk, mi mindent éltünk át és
meg a hétköznapokban. Sokszor csak néztünk, mint a moziban... hitetlenkedve,
értetlenkedve, mi történik, mi történhet még velünk. Jól tudom, hogy ezzel az
újabb válogatással sem értem szépíróvá. Továbbra is pedagógus és szociológus
végzettségű talpas újságírónak, krónikásnak tartom magam, aki néz, lát és
kérdez. Lehet, hogy talán kicsit másképpen. És aki rendíthetetlenül tudósít
mindarról, ami körülveszi, amit nem ért, vagy amit furcsának talál. Aki
reménykedik, hogy ezzel is segít másoknak látni, nézni, kérdezni, és aki bízik
abban, hogy a közéletben eltöltött nem kevés idő alatt többé-kevésbé
elsajátította szeretett szakmáját, a cipőfelsőrész-készítést.