Vesztegzár a Grand Hotelben ? Hölgyeim és uraim ? kezdte a kapitány. ? A
hatóságok vesztegzárat rendeltek el. Három hétig senki sem távozhat a Grand
Hotelből. Aki az egészségügyi óvintézkedést kijátssza, azt öt évtől
életfogytiglanig terjedhető büntetéssel sújtja a törvény? Most következett a
vendégek rohama. Valamennyien kivételes elbánást követeltek. Az egyiknek, ha nem
utazhat nyomban, több ezer font vesztesége lesz, amiért perelni fogja az
államot, a másik diplomáciai ügyre hivatkozott, a harmadik unokahúga esküvőjére
és így tovább. ? Sajnálom! ? kiáltotta a kapitány ? a gyarmat egészségügyi
intézkedéseit egy uralkodó sem szegheti meg. Itt százezrek pusztulását
jelentheti a legkisebb engedmény... A tulajdonos köteles mindenkit elhelyezni,
és akinek nincs erre megfelelő tartaléka, az mint az állam vendége tartózkodik
itt, természetesen szerényebb körülmények között? A legizgatottabb azonban
Vangold szállítmányozó volt. Kétségbeesetten fordult a kapitányhoz. ? Kérem, a
feleségem a városba ment az imént... ? Ide nem térhet vissza. Kordon van. ? No
de... ? idegeskedett Vangold. ? Esetleg egy kivételesen erélyes hölgy átjöhet
azon a kordonon. ? Teljesen lehetetlen. Ez szemmel láthatóan megnyugtatta a
szállítmányozót. A többiek is, kissé fáradtan, beletörődve a helyzetbe,
elhallgattak. És ekkor Wolfgang harsányan így szólt: ? Azon leszünk, hogy a
vesztegzár izgalmas, de szép trópusi élménye legyen a Grand Hotel vendégeinek...