Panelprogram Túl közel című regényében Reke Balázs megmutatta, hogy el tud
mesélni egy nagyszabású, hosszú cselekménysort, klasszikus módszereket vegyítve
a modern próza eszközeivel, aprólékosan, alaposan, lassan hömpölygő
elbeszélésben bontott ki egy összetett eseménysort, részletesen rajzolt meg egy
sajátos, mégis ismerős világot. Ebben a mostani könyvében pedig bizonyítja, hogy
képes kisebb ívű, kevésbé szerteágazó meséket is jól elmondani. Láttató ereje
ugyanolyan plasztikus, mint a korábbi regényben, ám a narráció ezúttal - a
műfaji követelményeknek megfelelően - sodróbb, lendületesebb. Ez a próza olykor
már-már minimalistának hat, ám valójában letisztult, sallangoktól mentesített. A
filmszerűség, az erős vizualitás ugyanúgy jellemzi a Reke-novellát, ahogyan a
Reke-regényt - filmes hasonlattal élve: előbbiek a kisfilmek, utóbbi a
nagyjátékfilm megfelelője. Reke Balázs új kötetében is bebizonyítja, hogy
szereti, egyszersmind érti is a történeteket, s tisztában van azzal, hogy a
mesélés felelősség és feladat, ezért nem hiányoznak a csavarok és a csattanók,
ezért a novellák szereplői hús-vér alakok, ezért a helyszínek plasztikusak,
élettel teliek, valóságosak - ráadásul az értelmezést sem kényszeríti szigorú
korlátok közé a szerző.Bizony, Reke Balázs szereti a történeteket, s az olvasó
különösen hálás lehet ezért a vonzalomért, mert egy szerethető, élvezhető
történetcsokrot kap, amely sokáig elkíséri majd még akkor is, miután letette a
könyvet. Bene Zoltán