Suttognak a Nornák, felőrlődik a föld Nóra, Mira és Brigi nem ismeri egymást.
Pedig Nóra, Mira és Brigi valaha együtt éltek. A harmincas éveiben járó Nóra
egyszer csak arra ébred, hogy egyedül maradt és fázik, és semmi sem olyan,
amilyennek a húszas évei elején elképzelte. És miközben próbálja kitalálni, hogy
mi siklott ki, lever a polcról egy dobozt, amiből előgurul egy pendrive, amiből
előgurul egy csomó hangfelvétel, amiből előgurul Nóra, Mira és Brigi hangja. És
a harmincas éveiben járó Nóra visszahallgatja a húszas éveik elejét, hogy
rájöjjön, mi romlott el. És a diktafon kegyetlen, mert olyan dolgokat is rögzít,
amiket az ember nem akar, hogy rögzüljenek. És ezeket a dolgokat olyanok is
meghallgathatják, akiket az ember nem akar, hogy meghallgassák. És innentől
minden nagyon gyorsan romolhat el. A kérdés, hogy helyre lehet-e hozni bármit is
tizenkét évvel később. Ivánovics Beatrix első regénye két párhuzamos
cselekményszálon fut - ez a prózatechnika megengedi az olvasónak, hogy
betekintést nyerhessen három, művészeti területen elhelyezkedni kívánó fiatal
lány felnövéstörténetébe és jelenlegi életükbe is. A regény mindeközben
erőteljes társadalomkritika is: foglalkozik az alkotók nehézségeivel a
kapitalista társadalomban, az emberi kapcsolatok elinflálódásából következő
elmagányosodással, valamint azzal, hogy milyen áldozatokat követel világunk
azoktól, akik beilleszkedni próbálnak, és hogyan veszi el a levegőt azoktól,
akik különböznek. Szűcs Anna Emília